Nem írtam nektek, mert nem tudtam, hogy ezt egyáltalán le lehet-e, vagy igazából én sem értem, hogy mi történt.. Vége lett a majd 5éves kapcsolatomnak. Már többször is voltunk külön 1-2hónapokra, mert valamin összevesztünk és azt is tudom, hogy erőszakos meg ha felidegesíti valami, nem érdekli, hogy nő-e, vagy férfi, éppen a barátnője-e, vagy csak egy idegen. Mindegy. Erről nem tud senki és itt sem szeretném kifejteni. A lényeg, hogy az utolsó ilyen összeveszéskor amit tett, azt már nem tudtam megbocsájtani. Pontosabban meg akartam, de onnantól a pillanattól kezdve nem érzek iránta semmit. És ha visszagondolok erre a 4,5 évre, akkor sem látom a szép pillanatokat, tökre olyan, mintha csak egy idegen lenne, akit soha nem is ismertem. Mintha kiesett volna az életem nagy része. Nagyon nehéz ez így feldolgozni vagy elfogadni. Ez április 5-én volt. Utána hétvégén voltam egy házibuliban, ahol találkoztam egy olyan fiúval, aki már írogat nektek egy éve, pont egy éve ugyan ebben a házibuliban találkoztunk és most komolyabbra fordult a helyzet. Ez sem egyszerű, hogy csak úgy túlléptem és úgy tudok hozzábújni, hogy nem is jut eszembe, hogy basszus még egy hete sincs, hogy vége lett. Megfogalmazni sem tudom, fogalmam sincs, hogy mi történik most. Ne nézzetek hülyének, de azért nem is írtam eddig, mert úgy éreztem, hogy nem tudok miről. Boldognak kellene lennem, moziba járunk, fürdőbe, együtt töltjük majdnem minden napunkat, de nem érdekel semmi, nem érzek semmit.. És inkább úgy gondolom, hogy kár volt belemenni ebbe az új kapcsolatban, mert minden nap eszembe jut, hogy elveszíthetem, amit nagyon nehezen bírnék elviselni..